Barbér Istvánné


1939. február 9-én született Permise községben – mai Kétvölgy egyik része – iparos, földműves családból. Általános iskolába a szülőfalujába járt, a 8. osztály elvégzése után Győrbe ment tanulni középiskolába, amelyet nem tudott befejezni, mert 1956-ban kitört a forradalom, s az iskolából eltávolítottak mindenkit. Így a középiskolát, majd a főiskolát Szombathelyen végezte el.
A felsőszölnöki Tanácsnál 5 és fél évig dolgozott, mint előadó, majd kiemelték, s megválasztották Alsószölnök községben VB titkárnak. 28 évet töltött el ebben a tisztségben.
1990. október 29-én megalapították a Magyarországi Szlovének Szövetségét; a szövetség titkárává, egyik vezetőjévé választották. Itt 4 évet töltött el, innen ment nyugállományba 1994. március 1-jén.


Magyarországon élő szlovénnek, magyar állampolgárnak, szlovén anyanyelvűnek vallotta magát. 1957-ben már volt szlovén színjátszó csoportja, akiknek magyar komédiákat fordított anyanyelvükre, s betanította őket ezek előadására. Elkezdett novellákat írni mind arról, ami történt, történhetett a Rábamenti szlovénekkel. 1993-ban megjelent első, majd 1998. évben a második novellás kötete, amely a Rábamenti szlovénekről szól. 1970-től állandóan írt, először a közös szerb, horvát, szlovén havilapnak, majd 1991. februárjától a Porabje című heti lapnak. Nem volt olyan szám, ahol valamilyen írása nem jelent meg. A novellás köteteken kívül könyvszerűen megírta Felsőszölnök községben működő, Pável Ágoston Vegyeskar történetét. Közreműködött Alsószölnök község monográfiájának elkészítésében, melyet Kozár Mária szlovén származású etnológus írt meg.


Részt vett a „Vidám pajtások" elnevezésű színjátszó csoport munkájában Apátistvánfalván; évente őtőle újabb és újabb darabokat tanultak, amit itthon és külföldön is előadtak. A Szentgotthárdi Szlovén Rádiónak is dolgozott, vezette a Rábamenti Szlovén Nyugdíjas Egyesületet, tagja és elnöke volt a felsőszölnöki Pável Ágoston Vegyeskarnak, valamint tagja volt az Alsószölnöki Szlovén Kisebbségi Önkormányzatnak.
„A kisebbségekért" állami díjban részesült 2000-ben. 2005-ben megkapta a „Pável Ágoston Emlékplakettet" a Vas Megyei Közgyűlésétől.